Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

azt mondják: "üljél, mint a sulyok, kőltsél sokat mint a hangya." /Eominyákné, Kupecz Veronika, 46 éves, gör.kat./ Különféle tilalmak betartásával igyekeznek elősegíteni a minél szerencsésebb költést. Ha vendég jön a házhoz, üljön le, nehogy otthagyja a kotló a tojásokat. Állva ne egyenek a házban, és vizet se igyenek, mert a kotló megeszi a csirkéket, vagy kiissza a tojásokat. Ha a tyúk nem akar tojni, háromszor "körülgöngyölik a lábukon" az asszonyok: először a jobb, majd a bal lábuk körül átveszik, hogy a tojás megmozduljon benne. Az év naptári ünnepei közül néhányhoz olvan hiedelmek és szokások is kapcsolódnak, melyek kifejezetten a háziállatok egészségét, termékenységet védik. Szeretném itt röviden érinteni a hiedelem és népszokás közötti kapcsolat kérdését. Kanga János a jeles napi szokásaink között két olyan csoportot különböztet meg, amelyek valamiképpen kapcsolatban állanak a hiedelemvilággal is. Az egyik csoportot olyan ritusok, szertartásszerű cselekedetek alkotják, amelyeknek alapja és célja valamilyen hiedelem. A cselekvésforma és annak hiedelmi alapja egymástól elválaszthatatlan, ezek együtt alkotják a népszokás ritusszerüségát /például a karácsonyi vacsora/. Tehát eleven i-itusról addig beszélhetünk, amig a tartalmi és formai elem /a hiedelem és cselekvésforma/ együtt él, egymástól nem válik el. A másik csoportba olyan hiedelmek tartoznak, smelyekhez konkrét cselekvésforma nem kapcsolódik /például a boszorkányképzetek, a különböző ünnepna7 pókhoz kapcsolódó tiltások/. A naptári év ünnepeihez nem egyforma mértékben kapcsolódnak hiedelmi elemek; egyes ünnepekhez egészen kiterjedt hiedelemkör fűződik, másokhoz alig egy-egy hiedelem.