Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

A Luca napi szokások a tyúkok tojáshaáznának bizto­sitására irányulnak. Ma már, ahol a gyakorlatban is van­nak, inkább tréfás-játékos jellegű szokások, mint hittel gyakorolt varázscselekedetek. Luca napján jól tartották a tyúkokat, a gazdasszonynak pedig heverni kellett, hogy sokat tojjanak a tyúkjai, és ne tojjanak el. Este pisz­kafával piszkálták meg a tyúkok fenekét, hogy egész télen sokat tojjanak. Piszkálás közben ezt a szöveget mondták: "Az én tyúkom mindig tojjék, a szomszédé kotkodálják,'' vagy "Tyúkocskám, tyúkocskám, mindig tojjál, sose kotko­dáljál!". Ezen a napon nem volt szabad varrni, nehogy be­varrják a tyúkok fenekét. Gazdagabb a k&rácsonyi hiedelemkör, az ekkor végzett cselekedetek általában minden háziállat termékenységénél! biztositását szolgálják. A karácsonyhoz fűződő hiedelmek a legutóbbi évekig gyakorlatban voltak, ha már az eredeti hiedelemtartalom feledésbe is merült, annak kerete, a szokás gyakran fennmaradt. A karácsonyeste /vigj] természetes velejárója a vacsora előtti állatetetés. E­zen az estén különösen jól tartanak minden háziállatot. ­nagyobb állatokat a gazda eteti meg, a disznót és barom­fit az asszony. A legtöbb adatközlő szerint azért, az állatoknak is legyen karácsonyuk, ha a gazdái ünnepel­nek. Csak az idősebbek magyarázzák ezt azzal a körükber még általánosan elterjedt hiedelemmel, hogy az ál lit ci éjfélkor megszólalnak, gazdát választanak maguknak panaszolnák, hogy nem kapnak enni. A hagyományos karácso­nyi ételek közül - főleg a görögkatolikusok - a bobaj­ ká ból ós a kalácsból adtak a tehénnek, esetleg minden ál­latnak. A bobajkát vagy kalácsot a tehén szájába tették, illetve a disznó és a baromfi eleségébe kevsrték. üir-d­össze két adatközlő tudott róla,hogy régen külön az illa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom