Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

tek erősek, mint a vas, tartsatok össze, mint a lánc!" /Dominyákné, Kpecz Veronika, 46 éves, gör. kat./ Az állatkihajtás időpontja kérdéses; egyesek szerint Szent György napján mentek először legelőre az állatok, mások szerint május elsején. Lehetséges, hogy a kihajtás időpontja az időjárástól függően változott. Az újonnan vásárolt állatoknak igyekeznek minél jobb ételt adni, hogy hamarabb szokjanak a házhoz. Hogy az állat eladása jól sikerüljön, vásárra indulás előtt a házat összeseperték és a szemetet az állat hátára szórták, hogy annyi vevője legyen. A vásárra menő emberek valamilyen ruhadarabjukat forditva vették fel, hogy ezzel is elősegítsék a szerencsés eladást. Az eladást és vásárlást ma is kézfogással és áldomással pecsételik meg, és kölcsönösen szerencsét kivannak egymásnak; az eladó sok szerencsét kivan az állathoz, a vásárló pedig a pénzhez. Az eladás-vásárlás hiedelemkörébcl ma már csak az áldomásivás és a szerencsekivánat tekinthető élőnek. A tej és tejtermék kezeléséhez különböző tilalmak is kapcsolódnak, amelyek megszegése beteggé teheti az állatot, elveheti a tejhasznot. Tejbe vagy aludtejbe nem szabad késsel nyúlni, sem késsel kenyeret aprítani tejbe, mert véres tejet adna a tehén vagy meggyülne a tegye. Ugyanezen okból nem szabad fecskefészket leverni. A fecskefészek leverését már gyermekkorban tiltják. Ha véres tejet ad a tehén, azt mondják, biztos valamelyik gyerek fecskefészket vert le. Véres lesz a tehén teje akkor is, ha fecske repül át a tőgye alatt. A tejtermékek kezeléséhez fűződő hiedelmek lényegében ma is élnek, ezek közül is I különösen a fecskefészek leverésének tilalmát ma is betartják. Érdemes megemlékezni azokról az eljárásokról,amelyek