Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

az időt, amit a ma élők emlékezete ismertté tehet, azaz nagyjából a századfordulótól napjainkig terjedő szakaszt. Ezt az időszakot a teherhordás, szállitás alakulása szempontjából két nagy részre oszthatjuk Nyirlugoson. Az első rész kb. a 30-as évekig tartott. Az jellemezte, hogy túlsúlyban volt az emberi erővel történő teherhordás, szállitás és mellette a különféle állstok teherhordása volt a jelentős. A második rész napjainkig tart és az jellemzi, hogy az emberi erővel történő teherhordás erősen háttérbe szorult,de csökkent az állati erővel történő teherhordás, szállitás jelentősége is. Ellenben mindjobban tért hódit a már korábban is meglévő egyszerű,házi /vagy falusi mesterek által kéezitett/ készitéeü gépekkel/talicska,stb./, de méginkább a gyárilag kéezitett,boltban vásárolt gépekkel végzett teherhordás /kerékpár, kiskocsi, autó, etb./ A teherhordás tárgyát illetően fontos ezerepet kap az étel, az ennivaló szállitása. Különösen nyáron, aratáskor az ételek kivitele a mezőre, a különböző munkahelyekre; ma is lényeges munkafolyamat. Nyirlugoson is, akárcsak az Alföld más részein, a mezőre az ételt a századforduló elején egy darabból álló, fedeles, füles cserépedényben, a szilké

ben vitték ki /70. kép/. A szilke általában mázas cserépedény volt, de akadt köztük néhány mázatlan is. A faluban a még ma is meglévő szilkék kivétel nélkül mázasak. Mind az egyszerű szilke, mind a funkcióval kapcsolatosan kialakult összetett nevűnél /

fedeles szilke

/ általánosabb, ma is élő elnevezésű a komaszilke

. A komaezilkét kender fonatból, pamut zsinegből, bolti spárgából font kasornyá

ban vitték.A kasornyát az ügyesebb kezű aszszonyok maguk készitették. Házaló cigányok is készitették és árusitották, de lehetett kapni a környékbeli nagyobb piacokon és vásárokon is /Nagykálló,Ujfehértó,Nyir-