Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

marhafajták gyorsabban terjedtek. Az elégtelen takarmányozás és a terv8zerütlen fajkeveredés azonban Nyirlugoson is hamar a tehénállomány degenerálódásához, leromlásához vezetett, ami többek között ezerepet jótBzott a későbbiekben a szarvasmarhatartás jelentőségének csökkentésében. III. I8tállózág. Nyirlueoson is elsősorban télen , ,22 , tartjak az ólban a szarvasmarhat. Tavasztol oezig a tehenek nagyobb része a gulyán jár, az igázott, vagy borjas és fejős teheneket pedig az udvaron, a nyári jászol mellett tartják. A nyári jászol földbevert karókhoz rögzített vesszői onatból, vagy deszkákból kész

:

ilt /Viga Gy., 1977. 2S, 145./. Nagyon sokan jászolt ee készítenek, hanem fához, vagy földbe ásott cölöpökhöz, az udvaron álló szekérhez kötik a jószágot. Hogy ne szórják szét a takarmányt, több helyen etetni bekötik az ólbéli jászolhoz. Télen gyakran szűknek bizonyul az ól. Ilyenkor szorosan egymás mellett állnak a tehenek s földre vagy alacsony lábakra épitett jászlak előtt. A rugós tehenet vagy az ugyanott tartott lovat strájfával válas.-.tjék el a többitől. A jászlak leggyakrabban a két szemben levő falnál állanak. A borjúnak, ahol ven elég hely, külön ketrec

et csinálnak, hogy szabadon mozoghasson. Ha szűk az ól, akkor csak külön borj uj aszói

hoz kötik. Az ólak berendezéséhez hozzátartozott régebben a szénatartó /

szénássarok

, láda

/, itt tartották a kb. 1 hétre szükséges takarmányt. Voltak olyan ólak, ahol a szénát a padláson tartották, és egy lyukon dobták le a jászolba, vagy a szénatartóba.Nagy hidegben, vagy ha kisborju volt, beszalmázták az ajtó réseit, az ajtó fölötti szellőzőlyukat betömték. Gyakran a tyúkok is az ólban teleltek. A házilag készített mécses