Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Kovács Ágnes gimn. tanuló, Nyírbátor: Adatok a nyírbátori "Boni" gyár történetének megírásához /1978. évi megyei pályázat/

Az addig meglévő Üzemeket bővítették: szeszfinomitóval, olajgyárral, eketaliga gyárral. A fémből /vae/ készült eketaliga, Mandel Eduárd és társa szabadalma volt. A "BONI" gyár vezetése, az anarchikus kapitalista gazdálkodás törvényszerűségének megfelelően, s pillanatnyi haszonra törekedett, az egyéni gyors meggazdagodás céljából, mindenkor a legelőnyösebb cikkek gyártását tartották szem előtt. Ezzel magyarázható az a tény is, hogy a gyár üzemei gyakori átalakításon mentek keresztül. A minél nagyobb összegű profit biztosítása céljából, megnagyobbították a kezdetben kizárólagosan csak a gyárellátást szolgáló villsmoserőtelepet oly mértékben, hogy 1905-től 1955-ig s közeéget is ellátták térités ellenében villanyárammal. Időközben kókuszolsjgyár is létesült, és a termék versenyképtelensége miatt gyártását rövid időn belül abbahagyták.Később ez az üzemrész növényolajüzemmé lett átalakítva és ki lett bővítve építéssel hajaló, szárító, olajfinomító, extrakció üzemrésszel. A további nagvobb jövedelmezőség biztositáss céljár ból egy nagyobb méretű mészhomok téglagyár is létre lett hozva. Az igen jól jövedelmező vám-malom rendelkezésre álló termékei, valamint az 1914-ben megépített kereskedelmi malom alapanyaga biztos alapul szolgáltak az alapanyagok feldolgozására, ennek megfelelően 1933-ban kenyérgyárat létesítettek. E kenyérgyár ellátta a község és járás lakosságát pékáruval, igy naponta 11 fő pék-szakmunkás és 15 fő segédmunkás, összesen 26 fő létszámmal: - 7-8 mázsa kenyeret, - 2500-3000 db. péksüteményt gyártottak.