Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Szarvadi Antal a VOR Nyíregyházi Gyáregységének dolgozója: A VOR Nyíregyházi Gyáregységének krónikája /1975. évi megyei pályázat/

1954-ben ismét változás történt, a nevünk: Gyermek Ruhagyár lett, nem sokkal később Ruházati Gyár lettünk. A Ruhagyár 1964-ig csak hazai igényeket elégitett ki. 1964-ben kapta az első külföldi megrendelést: a Szovjetunióba szállítottak termékeikből. A következő évben már Hollandia is partnerünk lett, majd aztán Csehszlovákia, Anglia, Norvégia, az NSZK és a Közel-Kelet négy országa. Az első exportmegrendelés 28.000 db. volt. 1956-ban költözött az üzem mostani végleges helyére. Ettől kezdve a fejlődés rohamos,nem csak a mennyiségi, de a minőségi is. Itt már nadrágot gyártottak, százezres tételekben. A lábbal hajtott gépeket villany varrógépek váltották fel. 196l-ben ujabb átszervezés történt, és az év július 1-től az üzem a Vörös Október Férfiruhagyár nyiregyházi gyáregységeként működik. 1951-ben a gépek száma 31 volt, egy év múlva 61. 1953-ban 105, 1964-ben 131, 1968-ban 162. Számszerüségében csaknem meghatszorozódott a géppark. 1950-ben 78-an indultak el a közösen végzett munkával. A következő két évben már 140-en voltak, 1953-tól pedig nyolc éven keresztül 238 dolgozója volt az üzemnek. Akkor előbb hatvan, majd lassanként 1968-ra négyszázzal nőtt a létszám. Kemcsak a varrógépek változtak. A kézi vasalókat 1962-ben 6 elektromos présvasalóra cserélték, majd I968ban 10 programvezérlésű nyomásra és gőzre beállitható kombinált présgépekkel dolgoztak a vasalók, 2 és félszer annyit lehetett vasalni vele, mint kézzel. Uj gépek, uj berendezések, a termelékenység javítását segitő eljárások - ezeknek sorozata volt az eltelt 20 esztendő a nyiregyházi ruhagyárban. Mindezt betetőzte a Koratron liszene megvásárlása, amellyel a gyár most már