Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Gál Márta gimn. tanuló, Kisvárda: A Kisvárdai Szeszipari Vállalat története

borseprő, és szilva feldolgozásra. Mivel Szabolcs megye területe igen alkalmas burgonya termesztésre, a szabolcsi földesurak egyre inkább növelték a burgonya vetésterületét, ée egyre több ipari burgonyát állítottak elő. A burgonya feldolgozása céljából kis mezőgazdasági szeszgyárakat létesítettek, ahol a burgonyából nyersszeszt állítottak elő. A folyamatból visszamaradt burgonyamoslékot állat etetésre használták fel. A keletkezett nyereszesz további feldolgozásra várt. Mivel a mennyisége nem volt tul sok, a szeszfinomitó szövetkezeti alapon jött létre. 1922-ben a Szabolcsi Gazdák Szeszfinomitó Szövetkezete, ami a mai gyár elődjének tekinthető, engedélyt kapott szeszfinomitó gyár és szabadraktár létesítésére. Az alapszabály szerint a szövetkezet tagjai csak mezőgazdasági szeszgyár tulajdonosok lehettek. Már ebben az évben megépült az alacsonyabb finomitó épülete, 2 db szakaszos finomitó készülékkel felszerelve. A finomitó kapacitása 50 abs. Hl/24 óra volt. A szövetkezet termelése az elkövetkező években javuló tendenciát mutatott. Még 1922-23-ban a feldolgozott nyersszeez menynyisége 25 abs.vagon, addig 1936-37-ben 587 abs.vg. volt. 1929-re megépült a jelenlegi /1978/ magasabb szeszfinomitó épülete és egy dehidráló készülék beépítésével megkezdték a viztelen szesz gyártását. A dehidráló teljesítménye 150 abs. Hl. volt 24 óránként. Mivel Magyarország szegény ásványolajban, többek között benzinben is, az 1929-ben életbelépő rendelet szerint a benzinbe 20 % abszolút alkoholt lehet keverni, s lg? úgynevezett motalkót kapnak, 1936-b8n abszolút alkohol előállítására viztelenitő készüléket vásároltak,amely jelenleg is üzemel.