Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)
Gál Márta gimn. tanuló, Kisvárda: A Kisvárdai Szeszipari Vállalat története
A 30-ae években kezdte meg működését Kisvárda egyetlen nyilvános strandja az üzem területén. A finomításnál és viztelenitésnél keletkezett melegvizet használták fel. Később már csak Üzemi dolgozók vehették igénybe. Ma már csak a medence található meg tüzrendészeti szempontból, tele vizzel. 1937-ben a Láng Gépgyárral készíttettek folyamatosan működő szeszfinomitó oszlopot, amely ma is üzemel, s igy megszűnt a szakaszos finomítás. A folyamatos szeBzfinomitó kapacitása 100 abs. Hl./24 őra volt. 1939-től állandó pénzügyi felügyelet alá helyezték a szövetkezetet, ahol 40-50 fő dolgozott, közöttük 6-7 tisztviselő volt, a többi fizikai dolgozó. 1936-ban megalakult a Szabolcsi G a zdák Szeszfinomitó Szövetkezetének Nyugdijslapitó Egyesülete 7 , amelynek tagjai az alapszabály szerint csak véglegesített, havi fizetéssel bíró szövetkezeti alkalmazottak lehettek. Minden tag nyugdíjaztatásáig, vagy elhalálozásáig szolgálati illetményéből való levonás utján fizetett havi 6 % járulékot. Ugyanennyit fizetett be egyidejűleg a szövetkezet is. Vári Nagy Bálint nyugdíjas dolgozó elbeszélése szerint a munkások havi keresete 50-100 pengő. Ezen felül havi 3 q. szenet és 3 q. tűzifát kaptak a szövetkezettől. Később a szénjuttatást leredukálták a téli 6 hónapra. Az 1940-es évben a volt Tejüzem helyén jelenleg vállalati tulajdonban úgynevezett Apatit-üzem létesült. Gyümölcsöt, zöldségfélét szárítottak, továbbá vegyes izt és kazeint készítettek. A szárító tevékenysége s 40-es évek közepén megszűnt. 1941-ben a szeszfinomitót hadiüzemé nyilvánították. Vezetésére katonai parancsnokokat neveztek ki. 1944 őszén
