Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

hogy a Bult századnak negyvenes éveiben sáros időben Nagyváradról Pestre nyolc napig is utaztunk. A családi kocsit /Familien Hägen/ öt holló fekete paripa vontatta. Kőutak hiányában minden lépten meg kellett állani.hogy a malomkerékké hizott kocsikerekek küllőinek közeiből szappanvágóhoz hasonló dróttal rágják ki az oda tapadó sarat, hogy tovább haladhassunk. Nem utazás, de vánszorgás volt ez. Hátul a négy lóval vontatott társzekér kullogott, megrakva párnákat, matracokat rejtő párnazsákokkal, pince tokkal, evő eszközökkel, kávés készlettel és rengeteg elemózsiával; mert sohasem tudtuk, hogy melyik "Körülpiszkos" csárdánál fogunk elesteledni. A hálóterem rendesen az ivó szoba volt. A gyerekek egy részének a párnazsákból elegendő ágynemű nem jutván, lepedővel borított szénán boldogabban aludtunk, mint a p^tri gulyás az ő paplanos ágyán. Nem zavart bennünket az apám által jól tartott legények duhajkodása, de nem is féltünk attól, hogy leesünk az ágyról, mert az ilyen hotelekben nyoszolya nem jutott. Bizony nem üresen utazgattunk; de azért sohasem esett meg, hogy az . u.n. szegénylegények valamit elkörmöltek volna, csak nem kellett velük szemben pöffeszkedni. Abban az időben az embereknek gerince, még nem porcogókból, hanem csontból készült. Igen jól emlékszem arra, hogy a szabadságharc előtt pár évvel Pestről jőve, a Nagyhortobágyra érkeztünk ebéd idejekor, ahol a naponkint közlekedő "Pest K61ozsvári"gyorskocsiknak révén épen ugy lehetett étkezni, mint a pesti "Angol királynőben," amellyel abban az időben csak a "Vadászkürt" és az "Aranysas" versenyeztek. Kátay uram nem volt hotellier csak afóle telivér magyar csapláros vagy csárdás. A boltíves tornácon kikönyökölve szitta a finom eset-