Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

neki vagy szentandrási szüzdohányt, aminek a trafik már régen fuccsot mondott. Két ficsúr is utazott Telünk a gyorskocsin. Hallja maga ni Tan enni?! Semmi! Pénzünkért akarjuk. Az nekem is Tan, de azonfelül emberségem is. Nem kaptak semmit; mig két debreceni mendikáns diák potyára részesült velünk együtt lucullusi ebédben. Abban az időben még az útonálló zsiványban is több lovagiasság - becsületről nem szólva - Tolt, mint a mai Kecskéméty, Latkóczy és azámtalan körmönfont sikka8Ztokban. Mondok egy pár esetet. Egyszer az ötvenes években édes anyám Aradra küldött eladott búzáért 3000 frtot felvenni, amely összeget apróbb bankókban riais zsebre. Sáros idő lévén 3zénásos ülésü paraszt szekérben tettem meg az utat. Visszajövet Zerinden étettem, ahol azt tanácsolta a jegyző és a többi honoratlorok a korcsmában, hogy ne induljak ilyen késő délután Szalontára az akkori kétórányi erdei útra, mert ottan rablók tanyáznak. Nem sokat adván a tanácsra, útnak indultam. Alig eTiczkéltünk egy félóráig az erdőben, feneketlen sárban, mikor egy a sárban cammogó kistermetű szűrös ember felkérezkedett szekeremre. Magam mellé ültettem. Előttem, a kocsis mögött puskám mellett, puskaporral, golyÓTal,, söróttel bŐTen ellátott Tadász tarisznyám fityegett. A hátulsó széna ülésben jobbról-balról két pisztolyom Tolt, de nem páros. Az egyik rezes, a másik Tasas Tolt. Az én cimborám a rezes oldalon ült. Egyszer csak ki huzza a pisztolyt, de a szűrének ujjából is egy másik rezes pisztolyt is nekem szegezve. Pajtás! Nagyon pásszol a te pisztolyod az enyémhez.Nem adnád ezt nekem?