Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
10. Bronzlelet Rohodon /1910/
után Németország Ausztriát az ettől elválaszthatatlan Magyarországgal együtt be fogja kebelezni. Erre csak azt mondottam, hogy " Krotonolaj ". Hosszú orral kotródtam el. Pár hót múlva Londonban egy omnibusznak tetején -mert onnan jobban lehet széjjel nézni, - egy hat tagból álló tulderült hangulatban levő észak-németországi társaság egyik tagjának kérdésére válaszoltam, hogy magyar vagyok. Magyar!? Hiszen az a paprika, betyárén land Ausztria. Ha az öreg meg fog halni - nem tudom kit értett - hozzánk fognak kerülni és magát is porosszá fogjuk tenni. Szerettem volna a frátert pofon nyalni; de kettő helyett tizenkettőt kaphattam volna, az ilyen gseftre pedig csak uzsorás-bank vállalkozhatik. Lenyeltem a megalázást, amelybe Lueger és a vele együtt érzők süllyesztettek bennünket a külföld előtt, mert hát a sajtót a pénz irányitja, a sajtó pedig a közvéleményt. Nem is fogok ezentúl másféle hánytatót rendelni, mint olyan újságot, amelyik egyik napról a másikra hernyóból pillangóvá változik. ó bankó jöjjön el a te országod! mert soknak közelebb van a hasa, mint a haza. Na de most már menjünk haza a régészethez, a rohodi bronzlelethez. Nagy szerencséje a németnek, hogy az Y betűt nem ösmeri, a magyarnak pedig élet szükség. Sokan még pénzt is adnak érte, amire a választásoknál szükség van. Némelyik ha meg nem veheti, lopja és lesz ötven krajcáros Kállay, Teleky, Lekmy stb. Ezek megmutatják, hogy nemcsak ma, hanem ezer év előtt is sikerrel hóditották meg mai hazánkat, mig innen bennünket ki nem vernek, amin némely jóhiszemű politikusaink a sikernek ábrándjával öntudatlanul fáradoznak. Igaza van a német sógornak éa az általuk informált minden régészet iránt érdeklődőnek, hogy Hallstadtban, az ottani óriási sirmezőben özönnel talált bronzfazekak, egy pár
