Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
10. Bronzlelet Rohodon /1910/
bronzbográca és bronzveder Etrurián és Illyrián át jutott délkeletről hozzájuk. De azon nézetet, hogy ez a kultúra az 6 révükön jutott volna hozzánk a böszörményi, sényői, máriapócsi, kántorlánosii, rohodi, sámsoni edények, - amelyek a hallstadtiaknál ékesebbek, - dönthetetlenül megcáfolják, mert a böszörményi, kántorjánosii és most legújabban a rohodi bronzbográcsban olyan bronztárgyak lettek elrejtve - vastárgyaknak nyoma nélkül, amilyenek Hallstadtban nem találtattak. Józan ésszel nem lehet azt feltételezni, hogy a Kr. előtti ITT-ik, IV-ik évezredben a nyiri ember az edényekben nemcsak majmolta, de tul is haladta a hallstadti szomszédainkat anélkül, hogy a vasnak ösmeretét magával ne hozta volna. í.'egszivlelendő az is, hogy a mintegy csak 6000 • kilométerről került páratlanul gazdag bronz depót-leleteink teljesen azonosak a böszörményi, kántorjánosii és most már a rohodi bográcsban Í3 talált bronzeszközökkel, azoknak töredékeivel. A csaknem minden bronzleleteinkkel együtt talált bronzrögök pedig azt bizonyitják, hogy ezen tárgyak itt lettek öntve és nem másztak azokért innen Hallstadtba. Báró Podmaniczky Géza ur, aki a rohodi bronzleletet muzeumunknak örök letétként átengedte, tréfásan,de találóan azt mondotta, hogy a rohodi lelet, meg a többi, valami ókori bronzkori cigány Kolompárnak volt elrejtett kincse, amint hogy igaz is. Az elmondottak után, azok előtt, akik gyűjteményünket megtekintésre érdemesnek tartják, meggyőződhetnek arról, hogy dacára annak, hogy a hallstadti különböző bronzedények - bár a mieink különbek - egy kultúrára vallanak, tehát egy forrásból származtak, de egymást nem befolyásolták. Itt jön tehát a Y,amit a német nem ösmer. Éppen azon joggal lehet hallstadti, mint nyiri kultu ráról beszélni. Ennek a vitás kultúrának a fészke valahol délen, vagy délkeleten Kisázsiában lehetett. Az Y-nak egyik ága Illyrián,
