Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

8. Csevegés múzeumunk érdekében is I-II. /1909/

Csevegés muzeumunk érdekében ia II. Döcögjön tovább ezen összefüggéstelen sorokon, közbeközbe rágva a tollszárat, mintha az édes gyökér lenne, pedig hát abban a nagy birodalomban, amelyet hivatalo8an AusztriaMagyarorszagnak neveznek, amelyről pedig egy cirkuszi bohóc akinek nevét elfelejtettem - azt mondotta tréfásan, hogy ez kuty-macska ország, mert'ebben a lazán összeforrasztott birodalomban van, Osztrika, Magyaria, Csehia, Morvia, Ruthenia, Lengvelia, Oláhia, Ráczia, Horvátia, Slovenia, Tótia, Bosnyákia, Szászia, ós Isten tudja, hogy még hányféle és mennyi. J.A. - nevemhez méltó kezdőbetűk - nem érdemes tollat rágni. Hadd rágja a szu, aminthogy igaz ia. Ez a bohócz azt is mondotta nekem,, hogy ezt a birodalmat Habsburgiának kellene nevezni és csodálkozik azon, hogy nem akadt még olyan okos ember, aki a magyarokat felszippantotta volna, mert ez a boldogitó elnevezés csak akkor válhatna firmává, ha ez bekövetkeznék; de rögtön hozzá toldotta azt, hogy nem mindenki szeret Pthrügyön phtrüszkölni, mert a magyar tubák nem válik az osztráknak örök időkre egészségére. így hát csak maradjon minden a régiben. Minden régi ami elmúlt, csakhogy az egyik régibb,mint a másik. Mint kocarégész jobban rajongok ős Magyarországunkért, mint Osztrákiáért, amely a mi kegyelmünkből kapott alkotmányt, melyet ellenünk használ tőrül, pedig az mégis csak vajból van. Amint most kinézek gazdag ősrégészeti gyűjteményünknek ablakából a vármegyeház előtti turószacskó alakú sétatéren büszkélkedő Bessenyei szoborra, látom, hogy ez igen szép alkotása Kallós Ede jeles szobrászunknak, de azt a beszélgetést is hallom, a melyet Bessenyei Györgynek szülőföldjéről Nyíregyházára bejött két berceli asszonytól hallottam,akik bámulva állottak meg a szobor előtt.