Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/
7. Csevegés muzeumunk érdekében Is I. Mielőtt hazánkban a síkságból kiemelkedő kerek halmokat átkutatni kezdették volna, a köznézet behunyt ésszel azt tartotta, hogy azok őrhalmok voltak. Mert ha kinyitotta volna az eszét, azonnal meglátta volna azt, hogy ha valaki mondjuk - hat méter magasságból akar egy harczi mozdulatnak alkalmával szét nézni, nem kell sok ezer embernek a környékről lehámozott földből magaslatot heteken át emelni, hanem elég tengeri csőszöknek módjára - egy drugárt a földbe dugni, a melynek jobbról balról furott lyukaiba bevert vékony rudacskák képezték a márvány lépcsőket, a melyeken a múltkor - már hogy gyermekkoromban - gyakran szaladgáltam fel s alá. A culturának rohamos fejlődése csak későbben hozta divatba azon csősz állványokat, a melyek nem egy, hanea négy 08zlopból állottak; tetején egy - ágyméretü - szénával vastagon borított síkkal, a milyenen nyugodtabban aludtam, mint a muszka czár selyem paplanos ágyán. Eszme társulat kapcsán ez a selyem paplanos ágy eszembe juttatja azt, hogy megboldogult édes atyámnak csak egy kedves nótája volt, még pedig nem berúgott állapotban; mert a mint ezt nekem elmondotta, ilyen esete csak egyszer volt - bár nekem is csak egyszer lett volna! akkor a mikor a mult század harminczas éveinek elején Bihar megyének tb.aljegyzőjenek választották meg. Henczidától Bonczidáig folyt a lé. Az életében egyszer megesett nagy korhelység után azt tette, a mit Szabolcsvármegyében megboldogult Bay Ferencz zseniális és méltatlansággal illetett bátyám is megcselekedett, t.i. azt, hogy másnap a jegyzőkönyvet tiszta papirosról olvasta fel folyékonyan, a nélkül, hogy valaki a turpiságot észre vette volna. No hát édes atyámnak ekkor tetszett meg egyetlen kedvesnek maradt nótája az, hogy:
