Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

"Én vagyok a petri nyúlás, Én őrzöm a petri gulyát, A bojtárom vizén sáron Magam a paplanos ágyon." Szeretettel gondolva apámra, néha-néha én is el szoktam gordonkán húzni magamnak vályogvető művészettel ezt a nótát; de Denczi Gyula is megtette ezt nekem olykor-olykor addig a mig remetévé nem váltam. Tudom, hogy az én csevegésem nem is egyéb ennél, de azt is tudom, hogy a "Nyirvidéket" kilenc tizedrészben jóbarátaim olvassák, a hátul kullogó egy tizedrész pedig nem gyalázhat, mert életemben tudva soha senkit sem bántottam meg. Visszatérek tehát a petri gulyáshoz. Csakhogy a petri gulyás dolgába egyebet is bele kell kavarni. Édes atyám nem Kubinszky, hanem Pecsovics volt. Ez volt akkor a liberális és conservativ pártnak a jelzője. Más szóval a nemesi jogoknak fel vagy fel nem adója. Adózzék a nemes is, vagy sem? Felszabadittassék-e a jobbágyság, vagy sem? Atyám abban a hitben, hogy az 1847. előtti állapot fog visszatérni, a szabadságharcnak letörése után a királyi állást főispán cimmel foglalta el, Bihar, Caanád, Arad, Békóa, Szabolcs, Csongrád, Csanád területére. De a mikor belátta, hogy őt nemzetünk letörésére akarják felhasználni, méltatlankodva dobta oda állását.1848-ban Budapesten gróf Károlyi György századában szolgáltam mint nemzetőr. Honvéd pedig csak három napig lehettem Nagyváradon 1849ben, mert Beöthy Ödön akkori kormánybiztos, aki a Manziknek volt Biharban vezér szónoka, mig apám a conzervativ pártnak volt feje; a zöld asztalnál ellenfelek, de a fehér asztalnál jó barátok voltak. Apám kérésére tehát kilöketett a honvédek sorából, akkor, mikor a nagyváradi várban már három napig a legnagyobb szorgalommal töltögettem gyuanyaggal a kapszlikat, a