Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

A szabadságharc további eseményei során átszervezés következtében a 48. honvédzászlóaljba kerülnek, hol előbb Batay István alezredes, majd Rakovszky Sámuel őrnagy volt a parancsnokuk.További harcaik során ott vannak Ozoránál, Roth és Filipovics osztrák tábornok seregének az elfoglalásánál. Majd a Muraközben Letenyénél, Csáktornyánál harcolnak. Fridaunál Buries generális seregeit verik ki az országból, és még Ausztria területén is üldözik. A móri csatában megmentik Perczel seregét a szétveréstől, mert az üldözésre támadó lovasságot kiűzik a községből és szőlőből. *iszaföldvárnál és Czibakházánál visszaverik a Tiszán átkelni akaró ellenséget. Ezután Szolnok, Czegléd, Kápolna a csatahelyeik. Isaszegnél eldöntik a csatát. A Klapka visszavonuló csapatait üldözni akaró osztrák ezredet a gödöllői erdőben a leghevesebb ezuronycsatában legyőzik. A megfutó ellenséget a faluig üldözik, majd elfoglalják a tüzérség 2 ütegét. Szétverik fedezetét, megfutamítják az ellenség jobbszárnyát és ezzel eldöntik a csata sorsát. Rákosnál vesznek részt 4 csatában és elveszik a földsáncokat. Budavár visszavételénél úgy kitűnnek, hogy Aulich dicséretben részesiti őket. Vág vidékén Gutánál, Perednél, Zsigárdnál és Bérednél harcolnak sikeresen. Királyrév községet egy egész osztrák hadosztálytól rohammal foglalják vissza. Július 2.-án /1849/ a monostori sáncokat foglalják el a komáromi csata során. Erről Görgey napiparancsa azt mondja: "...Miután az ellenség csatárai a Monostor hegynek minden nyugati sáncait folyó év július hó 2-án bevették volns és az előre küldött zászlóaljak kevés egyének kivételével mindig visszafutottak...a 48. zászlóalj volt 8z, amely Rekovszky vitéz őrnagynak vezérlete alatt előhaledásrai parancsomat örömkiáltással fogadta, az elveszett sáncokat a bennük maradt 83.