Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

nem a kimért földek területen szétszórtan. A Mária Terézia urbáriuma szerint egy telek föld 28 hold volt, amihez 8 kaszásra való kaszáló és legelő tartozott. Ennek a haszonvételéért a jobbágy köteles volt évente 52 marhásrobotot négy igásmarhával, szekérrel, ekével és 2 emberrel letudni. Egy napi igáé robot 2 napi kézi robottal volt egyenlő. Ehhez kellett még 2 tyúkot, 2 kappant, 12 tojást, egy itce vajat, egy font faggyút, és egy font fonást természetben beszolgáltatni. Ha ezek az úrbéri szolgáltatások készpénzben váltódtak meg, az egésztelkes jobbágy terhe 24 Ft 31 krajcár volt. A fél-, negyed-, és nyolcadtelkes ennek az öaszegnek az arányos hányadát fizette. A házas zsellér terhe 16, a háztalané pedig 12 napi kézi robot volt. Ez megváltható 4, illetve 2 forinttal évente. A fentieket a törvény szabta meg az egész országra egységesen. Szentmihályon a helyzet nem változott. Ugyanis mind eddig, úgy ezután is a kölcsönös megállapodás alapján fizette a község a szerződésben megállapított összege taxát úrbéri szolgáltatások megváltása cimén. Ezek a megváltási összegek magukban foglalták már a mészárszék,korcsma, malom, görcgbolt és a szőlő haszonvételét is. Az uraság kikötötte még a szüreti 100 szedŐmunkásnak az adását évről-évre. Kötelezte a községet arra is, hogy évente határjárást tartsanak, hogy a határjelek el ne pusztuljanak és a határból igy "a legkisebb darab el ne csipetteesék". A határjárást szükségessé tette az, hogy szomszédos községek el-elszántottak szentmihályi területeket. Ezekben az esetekben mindig vita támadt. Igaz az is, hogy ilyet a szentmihályiak is tettek. Határjáráskor a határjeleket, ha kellett,- pótolták. 64.