Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

hogy "szőlőhegy" /Promontorium/ neve sohasem volt. Az összeírást ismertetem, mivel az akkori szentmihályi életnek az elképzelését elősegíti. Az urbáriális összeírás 1772. szeptember 16.-án kelt. A kérdésekre adott válaszok ezek: "Ezen Szent-Mihály nevezetű Hellységnek felét eíry ideig Méltóságos gróff Zsennyei Imre Uram Eő Nagysága, az már felét Méltóságos B. Dessewffy Sámuel Ur Eő Nagysága bírván ember emlékezetet megh haladó időktül fogvást soha Robbotát nem szolgáltak,hanem minden beneficiumokat/szolgáltatásokat/ itten valóságos párban rekesztett contractusok /szerződések/ szerint az lakosok készpénzül fizették.Az mi ólta maga birja is az egész Helységet B.Bezeőffi Ur Eő Nagysága, «zólta is ide rekesztett contractus szerint minden névvel nevezendő haszonvételért 2000 vonásforintokat fizetnek". "A határ 3 járásra van felosztva.Termények rozs, árpa, zab, tavasz búza, kukorica, kender, len. Búzát azért nem vetnek, hogy sokszori próbájok után rossá és üszöggé szokott változni határjoknak minden részeiben, egyéb vetemények pedigh minden trágya nélkül szokott termeni." "Kaszáló 2 részben. Az egyiket árvizek,zsombok és kákák miatt ritkán használhatják. A másik részt a gazdák maguk szántó földjéből hagyják maguk szükségére. Ezt a viz nem járja, alkalmas a marhatartásra, de sarjút sohsem ad. Legelőre máshova nem szorultak." A piacaik felsorolásában Tokaj, Tarczal, Keresztúr, Tállya, és Szikszó szerepel ezzel a megjegyzéssel: "Ha esőzés rontja az utakat nem, de máskor jó piacok." "Az falu körül elegendő vizek, a pusztán pedig szükségekre marháiknak alkalmatos kúttyaik vsnnak." 61.