Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

Hanem alázatosan kérjük kegyelmes urunk nagyságodat, mind maga hasznára nagyságod, mind a mi maradásunkra vigyázván, hadgyon jó rendbe bennünket. Kiért Isten Nagyságodat ez életben minden jókkal, jövendőben amaz hervadhatatlan koronával megkoronáztatni kivánjuk Nagyságodat. 1693. A szentmihályi lakosok." Csáky Litkén veszi a szentmihályiak levelét és megnyugtatásukra a következőket irja a levél hátÍapjára:"Kivánságukat megértvén belül megirt kérelmezőknek, bizvást tovább is telepedhetnek, bántódásuk nem lészen eenkitől Ok nélkül." A levél egyben azt is igazolja, hogy a község akkori lakosságának "nagyobb része" Bihar vármegyéből került ide. ^észben a Várad elestekor, török által való elfoglalásakor ide futott hajdúk, részben pedig az azt követő időkben a Biharból idefutó jobbágyok települtek itt. Ezért irják, hogy bihari a község lakóinak nagyobb része. A levél szövegének ez a része: "melyeket ma is kényszerítenek a haza menésre", - azt mutatja meg, hogy a bihariak között jobbágyok is vannak és talán Biharmegye követeli őket vissza, mint szökött jobbágyokat. Ezt vélik az érdekelt lakosok is és ezért "bődúlt"-ak. Itt a taxás községben, mezővárosban gyugodtabb élete volt már mint előbbi lakóhelyén. Itt taxával válthatta meg az úrbéri szolgáltatásokat, amoda pedig robotolt. Itt szervezett tanács vezette a községet és intázte az ügyeket. Nem kellett huzakodni urassággal, meg a tisztjeivel. Több szabadsága volt és nem érezte magát örökös jobbágynak. Itt akart maradni. Ezét félt és nem akarta az összeírásnál a nevét is adni, nehogy visszahurcolják Biharba örökös jobbágynak. 35.