Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

összeiratása céljából a megye bizottságot küld ki a községbe 1692. telén. Ez a még alig megnyugodott lakosságot izgalomba hozza, mert nem biznak a megyében. Nem tudják, mi rejlik az összeírás mögött. Ezért megtagadják az adatszolgáltatást. A megye sem igen erőlteti a dolgot és igy el is marad. Az 1693-ban ismét megjelennek az összeírok. A lakosság vonakodik, mert bizalmatlan. Biznak azonban a földesurukban és ezért hozzáfordulnak egy levéllel és segítséget kérnek.Lovelük igy hangzik: "Hogy az Ur Isten Nagyságodat a maga dicsőségére romlott hazánk oltalmára számos esztendőkig szerelmesivel virágoztassa szívesen kivánjuk! Kegyelmes urunk az elmúlt télen is találtuk vala meg a conscriptio eránt nagyságodat, iscdt mostan ujobban ugyanezen conscriptio eránt nagynágtok hive Nemzetes vitézlő Balogh György uram Tekintetes nemes Szabócs vármegye Birájával, s mellette lévő aseessorával tálaiénak meg bennünket, hogy conscribáltassuk magunkat. Le nagyságodra recipiálván /hallgatván/ és bizonyos okokra nézve nem cselekedvén: Prima ratio: Hogy Helyünknek nagyobb része áll ki NemeB Bihar vármegyéből, melyeket ma is kényszerítenek a haza menésre. Secunda ratio: Hogy a vármegye tudná számunkat anynyira aggravalna /terhelne/ hogy a nagyságod helyét lehetetlen volna mi nékünk meglaknunk. Tertis ratio: Hogy a szegénység félvén az örökös jobbágyságtól, mely miá igen meg is bódult, neveinket nem de számunkat mennyien vagyunk, a kik taxálunk, készek vagyunk beadni, tovább penig ha eő kigyelmeknek úgy tetszik, embereinket adgyuk eő kigyelmek mellé, és valamenynyi házak vágynak, vegyik számba, eő kigyelmek, de neveinket jövendőbeli romlásunkra nem adjuk.34.