Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

1790.évekből származó anyakönyveit vizsgálgatva több mint 50 egymástól eltérő és tipikusan hajdúsági nevet találtam. Ezenkívül több kunsági eredetre valló és sok olyan nevet, mely a Tiszántúl déli részeiről való származásra enged következtetni. így én 60-80 hajdú családfő letelepedését tartom valószínűnek. Emellett azóló bizonyíték az is, hogy az előbb idézett oklevélben Lónyay Zsigmond az oklevél 3. pontjában javukra biztosított "kortsomárláe"-t olyan mértékben szabta ki, hogy abból ia egy akkor igen jelentős számban érkező telepeatömegre lehet következtetni s ugyanakkor • jobbágyok részére lényegesen kevesebb időt szab mag :m korcsmálásra. Arra is van adat, hogy a hajdúk betelepítése után a helység nótáriusa Gergely deák lett. Az okiratból kitűnik az ia, hogy a hajdú telepesek lovas hajdúk voltak és mint ilyen katonanépre Lónyai számított is. Kiváltságaikat s a jobbágyi lakosságtól különálló hajduszervezetüket is elismerte. így a parasztközség igazgatásét is kettős vonalon való vezetésre állította be. Az igazságszolgáltatást a hajdúkra való tekintettel szabályozta. Györffy István "A hajdúk eredete" c.tanulmányban bizonyltja, hogy a XVII. század hajdutelepitéaelben szláv elemeket csak 1-2 %-ban lehet találni. H

elytelen az a felfogás; hogy valami gyülevész, menekült délszláv elemekből összeverődött tömegből alakult ki a hajdúság.Szinte megcáxolhatatlen érvek felsorolásával igazolja, hogy a török által otthonából kiűzött és földönfutóvá vált színmagyar elemekből és a jobbágyi sorsot nem tUrő elszökött jobbágyokból tevődött össze Bocskai hajdúsága. Fentebb emiitett tanulmányának befejező sorai ezek: "Bocskai hajdúi között pedig rácokat ne keressünk! Földönfutóvá vált alföldi magyarok voltak azok akikkel dicső emlékű feje18.