Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)
delmeink a magyar haza és a protestáns vallás szabadságát kivívták s a pusztító törők áradatot megállapították."/ 157 Györffy István világos bizonyítékai nem vitathatok. Szentmihály hajdútelepeseinek leszármazottai az 1700-as évek közepén is itt éltek. Születéseik, házasságkötéseik, haláleseteik benne vannak a ref. egyház anyakönyveiben. Nagyrészt ma is ezeket a neveket találjuk meg az anyakönyvekben. A régiek között a Tőkés, Bak, Beké, Csorna Kun, Kecskeméti, Agod, Körösi, Tóth, Makai, Orgoványi, Kunhegyes!, Nagy, Körei Tóth, Hajdú Molnár, Hajdú Gombás, Keszi Hajdú, Ceete, Kabai, Szegedi és még sok név, amelyik a Kunságban is él még napjainkban is. Bocskai hajdutelepe8einek a névsorát átnézve és a helyi családnevekkel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy még ma is élő és a Bocskai okiratban szereplő név a községünkben 77. A helyi nyelvjárás tájszavait vizsgálva és a Kis-, és Nagykunság tájszavaival összehasonlítva szinte seregét találtam a különlegesen kunsági tájszavaknak s ezeket máshol nem igen lehet megtalálni az északkeleti nyelvjárásban. Szentmihály ezekben az időkben az erdélyi fejedelemséghez tartozott."A hajdúk az erdélyi fejedelmek alatt szabad emberek mődjára éltek, földesurat nem ismertek, csupán fegyverrel kellett szolgálniuk: a nagyváradi várbál elhangzó három ágyulövésre tízezer emberrel vonultak Erdély fejedelmének kardja alá." ' Hogy Szentmihály népe is ezek közé a hajdúk közé számított, igazolja a Lőnyay Zsigmond oklevelének 5. pontja. A hajdutelepitás után a község mezőváros le t t. Ez nem azt jelentette ebben az esetben, hogy a lakosai kiváltságokat élveztek. Kiváltsága jogi értelemben csak s 19.