Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)
vonni. A dézsmát és kereszténypénzt fizető népességnek egymáshoz való viszonya egyes falvakon belül annyit legalább elárul, hogy mennylen voltak azok, akiknek a dézsmaszedés évében nem volt gabonájuk". "A tizedet a dézsmaszedők a helyszínen szedték be. A decimátor a faluba kiszállva, először a birőt, utána a déz8maköteleseket megeskette a termésmennyiségről, s azután velük együtt kiment a mezőre, a gabona rakásokat átszámolta, a tizedet minden egyes dézsmafizetőtől ugy vette ki, hogy a teljes gabonarakások után fennmaradó kévék. . /7/ bol is kivette az ot megillető reszt.' ' A dézsmajegyzék azt is elárulja, hogy a jelentékenyebb gabonatermesztő falvakban már eléggé általános a búza ée a rozs kaszával való betakarítása. A XVI. század közepén ezen a területen már a gabona betakarításának kétféle módját ismerték. A búzát és rozsot minden valószínűség szerint sarlóval aratva kévébe kötötték, ellenben az árpa és a zab kévébe kötése a legritkább esetben fordul elő, a két gabonafajátát kaszával rendre vágták és la I boglyába gyűjtötték."' A kaszált gabonát nem természetben dézsmálták, hanem holdszámra vették fel, holdanként 6 dénárt fizettetve a jobbággyal. "Az egyes jobbágyháztart^sokon belül...elég nagy külömbségek is kimutathatók. A 2-3 kepét betakaritó, nyilván földhözragadt szegény jobbágy és a 8-10 kepével adózó falu- és sorstársa között - mert ilyen is akadt, ha nem is gyakran, és nem is minden faluban egy-egy dézsmafizető - nagy szociális különbség lehetett. A nagy tömeget azonban az l-l '2 kepével adózó, tehát a 11-17 kepét betakaritó jobbágyok adják. ,,/9 ^ A XVI. század eseményeinek számbavételekor szólanom kell arról is, hogy ez volt az a század, amelyben közsé10.
