Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Abban az időben kend

erfonalból fontuk. Kellett hozzá egy deszka, a halkötőtíi. Télen mindig hálót fontunk, mert a kenderfonalból készült háló csak egy jó évig ha eltartott. Macskásodott, illetve összezsöndörödött, kiszálalódott és magára szedte a békanyálat.Sok bajunk volt vele. Ma már perionból, készen árulják. Kámzsára való háló nagysága 4x4 -es, azaz 120 szemes." Kaparászás Balogh Jenő bátyám mesélt erről. Az eszköz neve kaparóháló, röviden kaparász volt. Ilyet ma már sehol nem találni. A minap Király Lajos bácsinál találtam meg a gereblyenyél-szerti, hosszú kétágú rúdját. Hogyan is állott össze? Két kávarudat félköralakban összeszegeltek. A kávák végeit erős zsineggel összekötötték. Erre, s a kávára feszítették ki az öblös hálót.A nyelét, a kétágút pedig felül a kávákhoz erősítették. Sonkádon, Istvándiban és ott, ahol szaporán kiöntötték a vizek, igen népszerű volt a kaparóhálózás. Áradások idején, csekély vizekben lehetett használni. Amilyen hosszú volt a nyele, olyan messzire benyúltak vele a zavaros vízbe, és a fenékig lenyomva húzták a part irányába.Jenő bátyámnak is volt, Ő egy-egy alkalommal 5-10 kilót is kikaparászott vele. Igen fárasztó halászat volt. Csak a régi halbó időben volt kifizetődő. Bokrászás . Nagyon régi, ma már nem használatos módszer ez is. Utoljára talán a negyvenes évek elején csinálták. Nagyszerű, igen eredményes és élvezetes, csoportos halászati módszer volt. Főleg a kiB TÚron alkalmazták, ahol a part mentén a bokrok alja mély és tisztavolt, nem akadályozta