Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

a patakra kimosni. Le ha ' már be volt fagyva, léket vágtak rá, és ott mosták ki. Kiterítették a vizes fonalat száradni. Télen bent száradt, de egy kis időre kiterítették, hogy a fagy megszívja. A megszáradt fonalat meggombolyították. Aztán egy fára /fajfa/, vagy nyújtófára tekerték rá. Végül a vetéló

vel megvetették. A vetélőről^fonal egyenesen az esztovátá

ra /szövőszék/ került. Szövés előtt azonban legelőször az esztovátát állították össze. Aztán a fonalat nyüstbe Bzedték, a nyüstből a bordába került. A fonalak végeit a hasajtófára rákötözték. A hosszirányú szálak ezzel meg is lettek. A keresz^bemenő szálakhoz a fonalat "csörleni" kellett. Ez abból állt, hogy a hajóban levő csőre a csörlő segítségével ráceévélték a fonalat. Eztán megindult a szövés folyamata. Ez nagyon lassú ás hosszadalmas munka volt. Kitöltötte a hosszú téli estéket. Az esztovátát és a hozzávaló segédeszközöket, illetve a többi kenderfeldolgozó eszközöket a kerékgyártó mesteremberek készítették, amelyek szépszámmal voltak a faluban.Egy esztovátáért kértek egy hízott borjút is. Volt, akinek nem adatott meg, hogy felszerelést csináltasson. Annak szívesen kölcsön adták, hogy szőjön. A kész vásznat leszedték a szövőszékről, és fehérítették.Fehérítés szapulá8sal történt, éppúgy, mint a fonálnál. Mosással is fehérítettek. Aztán kiteregették a vásznat száradni a fűre. Megszáradás után kivasalták. A vasalást mángorlóval végezték. Ez úgy történt,hogy nyújtófára tekert vásznon a mángorlót többször erősen végighúzták. A kivasalt vásznat elrakták, s később ebből készítették a stafírungot, amit minden lány maga hímzett szorgalmas munkával. A stafirungban a következő dolgok voltak: törülköző.