Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

GÁL BALÁZS SZÜLŐFALUM, TÁKOS BEVEZETÉS A nyírségi homokot és a beregi kötött talajú földet mintegy 80 kilométer hosszúságban a Tisza szeli ketté. Ahogy az utas áthalad a Tiszán Vásárosnaményból Gergelyiugornyára, egy keskeny sávon még tart a szabolcsi táj szelídsége, itt még aszályos időben is fütyörészve hasít az eke a földbe, jó kis könnyű homok ez még, de egyszer csak, szinte egyik méterről a másikra előtűnik a táj igazi arca. Sürü fekete föld váltja fel a homokot, olyan, amelyik esőben ragadós sártenger, aszályban sziklakemény. Ezt persze csak azok tudják, akik itt élnek, de nem csak ez a lényeges és feltűnő a tájban. Inkább az, hogy aki ismeretlenül ideérkezik, körültekint falvakon, embere.ken, felfedező örömmel állapítja meg: valami új, eddig nem tapasztalt világ veszi körül. Bármelyik irányban indul el a Tisza partjáról, akár délkeletre, Jándra, keletre, Tákosra, vagy észak felé Tiszaszalkára, már az első falucska látványa is ottmarasztalja. A varázs titka pedig nem más, mint az,hogy az országnak ezen a kis szegélyén az ember "tetten érheti" a múltat. Visszapillanthat tegnapi, tegnapelőtti életünkbe. Hány esztendővel is? ötvennel, százzal, kétszáz évvel? Néhol még többel is, majdhogynem a honalapítás koráig. De azt is ide kell irni, Benki ne higgye, hogy ez a vidék valami nagyon félreeső, elmaradott része az országnak. Az, hogy itt lépten-nyomon megmutatkozik a mult a nép ma is élő művészetében, a messzi századokból fennmaradt épitészeti emlékekben, mindennapi használati tárgyakban, az