Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

"Hogy ne legyen igaz az írás, pontyot én már fogtam márciusban is. Igaz, hogy ugy megvolt dermedve, mint egy darab deszka, a fene egye ki, csak hömbörgött a hálóban. " Nyár közepén, itt a kis Túron a legkevesebb halat lehet fogni. Akkor már a vizet félig ellepi, befedi a sás, hinár, súlyom, vizitök, a hal félig teleette magát, bebújik a hínárba, és alig-alig jön ki onnan. Palusztot, süllőt és keszeget foghatunk. Más a helyzet az új Túron! Tiszta marad a viz, nem lepi el a növényzet. Ilyenkor a sonkádiak oda járnak emelőzni. Józsi bácsi igy meséli: "Nyári időben, hirtelen jövő dörgő, zuhogó esőben hirtelen sokat lehet fogni. Egy ilyen időben voltam kint az öreg Bakk Zsigával a csaholci makkosnál. Estére komoly idő kezdett lenni. Nem volt akkor esőköpenyünk,semmi védő ruha. Csak úgy nyáriasan, kiskabátban voltunk. Megjött az eső a dörgővel, csitt-csatt, nem láttunk egyebet, csak a villámot. Én is féltem, de a cimborám jobban félt, állandóan mondta, ne gyújts rá, mert beléd üt a menklÍ! Imádkozzál! Mondta a miatyánkot .Én csak húztam a hálót. Nem győztem kiszedni, annyi hal volt benne. Aztán kitisztult.De ismét jött az idő! Újra zuhé, csittcsatt. Megint húzom a hálót, s megint csak van benne.Balogh Jenő bátyám szerint is ilyen fergeteges, esővel járó idő után a harcsa jobban jár. Akkor aztán igazán, ha zavarossá válik a viz. Bár a harcsát csak éjszaka lehet fogni, de ilyenkor aztán minden gondolkodás nélkül lefele!... A hal is érzi az időjárást, talán menekül, bújik vagy ki a fene tudja... A harcsa, az ilyenkor merészkedik elő, mivel sötét a viz, mert ő a világosságot nem kedveli. Napközben, amikor már minden halfélének ideje van,