Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

húzáskor a kávákat, s rajta a hálót.Hogyan szerelem öszsze? Ezt mindig a vízparton csinálom. Már előzőleg kétkét kávát a vastagabb végével összeszegeltek.Ezek így is maradnak.A két pár kávát aztán egymásra teszem, keresztalakban, és egy százas szeggel mind a két párat átütöm, ez is így marad. A kávák szétnyithatók és összezárhatok lesznek a százas szegen körül. Igy könnyebben szállítható, éa kinyitás után máris feltehető lesz rá a háló. A kinyitott kávákat felfelé görbülő végekkel a földre fektetem, és a bevagdosott négy kávavégre rálököm a kutacsokat, amik nem egyebek, mint a háló négy sarkán lévőhurkok. A hálót vezérzsineg, a sonkádiak szerint ideg veszi körbe. E zsinegekről, a háló négy oldaláról segitőzsinegek jönnek fel a kávákhoz, lazán odakötve. Ezek,a háló felhúzásakor nem engedik lemaradni a széleket, nem ugorhat ki a hal.De fontos, hogy e segítőket egy gömmel, és egy boklával kössük a kávákhoz, hogy éjszaka egy húzással leszerelhessük. A másik végeiket rajta hagyjuk a hálón. Ha idáig eljutottunk, a húzókötéllel a kávák találkozásához kötjük a talpaló rudat. Itt lesz a konty. Említettem a húzókötelet: ez vékony bornyúkötél, 5-6 méter, rajta fogófák, mert máskülönben a kötél megeszi a tenyerünket. S végül a két part felőli kávát kikötöm a talpalófához. Aláállok az egésznek, felállítom, és a talpalóját nekitámasztom az előre elkészített partnak. Eddig az összes munka, bár leírva hosszúnak tűnik, de 45 perc. És már halászhatok ie. A partot képezem ki, közel egymáshoz három-négy rövid cöveket verek le a víz szélbe, s ennek támasztom neki a talpot, nem tapad, nem vág bele az agyba. Sokat vitatkoztunk azon, hogy milyen időközökben kell felhúznunk a hálót. Ha nem volt fogás, egymást hi-