Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

báztattuk: mert szaporán, vagy ritkán húztad, stb. Ez csak a vízparton, a haláazat hevében van így. De most, télen az asztal mellett közös nevezőre jutunk. Szóval gyors vizén szaporábban, percenként kb,kétszer; éjjel is igy kell...Laasu csendes vizén ez idő alatt egyszer. Hogyan húzzuk, hogyan engedjük?... Ez nagy tudomány! Ettől függ egyrészt a kámzsázás sikere. A felhúzás technikája: a húzó kötelet óvatosan, anélkül, hogy a kávát megrezdítené, kifeszítem, aztán egy villámgyors húzással, de nem rántással a hálót a víz felszínéhez, de nem fölé, közel húzom. Már benne a hal! Ki nem ment, az biztos! Aztán egy ujabb húzáasal lassan a hálót kiemeljük a vízből. Ha fogtam, felállítom, felállók, és kiveszem a halat. Egyszerűbb a visszaengedés: csobbanás itt sem lehet, mert akkor a környékről is elmennek a halak. A vízig gyorsan, a vízbe óvatosan, cuppanás nélkül engedem le a kávákat,

s aztán megint gyorsan, a saját súlyánál fogva... A halakat bárkába raktam. Ez deszkából, oldalt lyukakkal, hogy a hal meg ne fulladjon és egy felnyitható tetőből készült.Napokig ebbe gyűjtöttem a fogásokat, lakattal lezárva a vízben állott. Innen vittem eladni. Régen ebből pénzeltem magam, családomat, ma pedig ebből iszogatok." A bárkáról jut eszembe, hogy amikor szegény apámmal halásztam a régi malom helytől lejjebb, jött a tiszteletes úr, Hadházy. S mondta apám, hogy vegyen magának belőle halat. Ő meg, ahogy a bárka felé hajolt, kiugrott belőle egy hatalmas vidra. Mondanom sem kell, hogy a pap mennyire megijedt. Oláh Jani bácsi is a megélhetéssel hozta kapcsolatba régi halászásait. Ö mesélte, hogy amikor szűk esztendők voltak, szenvedélye mellett a kényszerűség, a mu1/3.