Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

A ma kialakuló ujabb kedvezőtlen tényező a kis Tur vízszegénysége, lassú folyása. E miatt eliszaposodik, a mélyebb gödrök, a halfészkek feltöltődtek, s a sekélyebb, ivásra alkalmas lángokat ellepi a sás, gyékény és vizitök. Képzeljük el azt az időt, amikor a folyók és a hozzájuk csatlakozó patakok, árkok, füzesek és gyékényesek a világukat élték! Mennyi lehetőséget, módszert kínáltak az itt lakók részére, főleg a halászatban. A Tur szabályozása előtt, 1930-ig nyüzsgött a hal, különösen áradáskor, ami minden évben megjött. Olyan patakmedrekben is viz volt, amelyek azóta már kiszáradtak, s csak kaszálóknak használhatók. Ilyen például: a Tapolnok, a Cinégre, a Cibere, a Vájás és a kanálisok, összekötő árkok. Ritkán csak nagyobb áradások idején a vizük ma is felduzzad,de halat, mint mondottam nem csalogatnak fel. Vidékünkön már csak egyetlen folyó volna alkalmas az emlegetett hagyományos halászatokra, egyre kevesebb reménnyel? a kis Tur. Három község: Sonkád, Kölese és Turistvándi határát, belterületét érinti közvetlenül a Tur, ugy, hogy itt még fellelhetők a régi, ősi módszerekkel halászó öregek, sőt fiatalok is. E községek életébe, történetébe maradandóan és hasznosan beleszól a Tur. Szinte felkínálja a kedvező lehetőségeket, igy a halászatot is. Kialakultak a különböző módszerek, fogások. így maradhattak fent a mai napig is e módszerek és eszközök. Mindhárom község a XII. század végén, pontosabban az 1180-as években, a Szente-Mágócs nemzetség alatt kezdett kialakulni.A nemzetség jobbágyai nemcsak az erdők irtásával, hanem halászattal és vadászattal is foglalkoztak, uraik éB saját maguk érdekében, bizonyos részesedés mellett. Ugyanezt tették a Kölcseyek és a Kendék is, a ké-