Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

Mert mondták, hogy csak vándorolni mehetett, mert eltűnt.Már osztán a lány szerette is, már napról napra jobban vágyott utána. És mindig, ahányszor átmentek ehhez a pásztortörzshöz ,ahova a legény tartozott, mindig érdeklődött is utána. De nem tudtak róla felvilágosítást adni, csak annyit tudtak, hogy akkor este elment és azóta oda van. Pedig már bejárták a környéket, de nem találták sehol. Hát a lány is szomorkodott,vágyódott utána. /Lehet,hogy ez annak is a jele, hogy elvitte a fiú az egyik hajfürtjét és azután a szalagját is betapasztotta a pásztorkunyhóba, a hálófülkébe!/ Hát a legény meg elindult, jött jött. Egyik nap telt a másik után, míg odaért az ismert területre és már onnan jól tudott tájékozódni, tudta, hogy hol van a pásztortanya. Hát egy reggel volt éppen, mikor odaért. Hát a pásztorok,az ismerősök, mikor meglátták, azt mondják neki: - Hát te,hol jártál? Már ezer éve nem láttunk! Hát hol csavarogtál, merre voltál? Hát - csak néztek rá-, de hogy megszépültél, megerősödtél! Egészen más vagy, alig tudtunk rádismerni! Mit csináltál te, hogy így megszépültél és megerősödtél? kérdezték tőle. - Hát-e"^ mondja -, tudjátok mit ittam? Ittam viricset a nyírfának a levét,mert nagyon szomjas voltam,és attól változtam megt Akkor fogta magát és átment a szomszéd vándor

tanyára,a törzshöz. Éppen ahogy megyén, hát a lány megint ott volt a legelőn és ott legeltette a libákat. Mert az mindig libákat legeltetett a virágos réten. Amikor a lány meglátta, csak nézte nézta, hogy ki jön feléje. Ilem ismerte meg először, csak amikor már egészen közel volt»Mégis megmaradt az arcából valami vonás, meg a testalakjából. - Te vagy az? - Éh vagyok! - Igazán? 74.