Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

ezelőtt még egy kutya is megharapott! Hát - gondolta magában -, most már megyek haza. De előbb ment a nyírfához és még egy jót ivott a viricsből, a nyírfa levéből. Aztán elindult és ment visszafelé, amerről jött. Hát ahogy megy megy, mendegél az erdőben, mikor a fenyőerdőbe ér, hát látja, hogy jön egy medve hozzá kétlábon és egyenesen neki akar menni. - Hát most mit csináljak? Meg nem is tudott elszaladni, mert a fenyőfáknak az ágai leértek a földre, ott bukdácsolt. A medve meg csak jött hozzá, már kezdte ölelgetni.Na, akkor összementek birkózni. Meg is volt ijedve.Fogta a medvét és úgy földhöz vágta,hogy csakúgy nyekkent. Gondolta magában: - Hát én olyan erős vagyok, hogy még a medvét is földhöz vágom? Na, megyek most már akkor hazafele! Fogta a botját, és bújt kifele a fenyőágak közül. Kiment,most már a tölgyesbe ért. Az óriási évszázados tölgyek között is ment,ment kifele. Hát estefele kiért már az erdőből. Avval ment, ment keresztül a réten, hát éppen odaért egy folyóhoz. Hát ahogy odamegy, belenéz a víz tükrébe, hát a víz tükrében, mivel olyan csendes volt, hát meglátta az arcát. Hát nem ismert magára. - Hát, ez én volnék? Én nem így néztem ki! Én csúnya voltam és hogy megszépültem! Hát ez igazíHát biztosan igaz! - gondolta magában. - Megyek én most már haza! Odahaza meg a pásztorok átjártak, egyik pásztortörzs a másikhoz. A lány is, mikor átjött ehhez a pásztortörzshöz, hát érdeklődött a legény után. - Hol van ez a legény? Ott tudta meg, hogy a legény eltűnt. Akkor a nap tűnt el, amikor vele beszélt. - Hej - szomorkodott a leány -» hát ezt én nem gondoltam volna, hogy ez ennyire lesz, annyira szeret engem, hogy elmegy vándorolni. 73.