Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

6. Beszélgetés Tarczali Ádám mesemondóval •»Kitől tanult legelőször meséket?" Az első meséket édesapámtői hallottam, mert ő nagyon szeretett mesélni. Mesélt a Laktibradáről, meg Brunclikról. Nagyon sok mesét tudott édesapám. Azután oda járt Krupa János bácsi, az olyan nyolcvanéves ember volt. "Hem tirpák?" De igen,tirpák voltl És tőle is hallottam sok meséket. Aztán a gyerekek, mikor este kiültünk nyáron, akkor is egymásnak meséltünk; ott a Hunyadi utcán, a téglagyár mellett a bányánál, ott meséltünk egymásnak mindenféle mesét. És ez igy ment évről-évre. "Édesapja, Tarczali András hol tanulta a meséket?" Ô is az apjától tanulta.Mind nagy mesemondó volt.liagyanyám az kolerában halt meg 73-ban Nyíregyházán,mikor kolerajárvány volt.Nagyapám meg özvegy ember maradt,és csak két fia maradt, András és Pál. És ezek azt mondták, hogy ők sok mesét tanultak, mert valamikor 48-ban is katona volt nagyapám. Még arról is mesélt, hogy az osztrákok kergették, mikor a Tiszánál egy járőrben volt. Őrmester volt a nagyapám. Akkor beszaladtak a vízbe, úsztattak keresztül,azok meg lövöldöztek rájuk. Kettő meg is sebesült közülük, mire átértek. A sebesülteket bekötözték és úgy mentek tovább. "Hadd kérdezzem meg, mi is az a sztriga?" Boszorkány. "Kitől hallotta ezt a szót?" Krupa János bácsitól, mikor mesélt nekem. "És ml az, hogy jezsibaba?" Arról beszéltek, hogy az a kútba van, hogy a gyerek ne nézzen bele. Mert valószínűleg az árnyékát meglátja és azt hiszi, hogy onnan néz ki a jezsibaba. Azzal ijesztik, hogy behúzza a kútba és megeszi. 64.