Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

' mátokon - azt mondja -, az a másik asszony míg az utón keresztül nem hengergődzött előttetetek,addig senki se tudott jönni. Mert az asszon járt - azt mondja - halottakat mosni, és kilenc halottnak a mosóvizibül összegyűjtött egy üvegbe vizet. És kiment,és áztat tőtötte keresztül előttetek az úton, és azért nem tudtatok jönni. De ütet nem látta senki! Na, ez megvan fejtve eccer. - A pedig a három embert, amit te láttál -azt mondja-, mindent az asszony rendelt!A kutyát is! Itt van a kutya,itt vannak az emberek most,de nem baj! - azt mondja -. Adok orvasságot neked! Egy porciős üvegbe tőtött egy kis vizet. Cérnaszálat vagdalt össze apróra, olyan kis centisekre. Áztat beletette az üvegbe. Az üvegbe, azt mondta a mama,mind úgy szaladgáltak, mint a pondró! - Ezt idd meg! Megitta a mama. Nem látott többet semmit. Elmúlt minden. - lia, jényom - azt mondja -, mindentül megszabadítottalak! Mán egy hónapja készülök ide hozzád - azt mondja -, és most értem ide. Na - azt mondja -, ezer adjál egy kenyeret, adjál egy sódart és egy új inget!És adjál nekem - azt mondja - húsz tojást! - Hát - mama azt mondja -,de hunnen adjak,mikor nincs? - Ne beszélj! Ott van - azt mondja - neked még hat sódar a padon, meg van,ippen tennapelőtt sütöttetek kenyeret! Az uradnak - azt mondja van vagy hat ingje,abbul adhatől egyet! Mama, minden sző nélkül, amit csak kért, mindent adott a cigányasszonnak. Bementek az emberek is, nézték, de senki szólni nem mert. Ezt elpakolta a cigányasszony és elment. Szent és igaz, hogy boszorkán vót! /Elmondta: Pózmán István benkőbokori lakos, 1967.szépt.26./ 59.