Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

2. A szekerek megállítása A régi öregek tudtak valamit I Megtörtént az - ezt mán nem hallottuk,hanem valódi igaz vét -, hogy amikor az én apám megnősült, Hajdudorogrul vett asszont, jánt. De egy másik asszonnak a jányát szerették vőn hozzáadni! Ha, amikor megesküdtek, a lakadalom vét, hát vőt kileno szekér a lakodalomba, régimódisan. Amikor jöttek ide a Hosszúhátra, Bogárházán túl,hát Kálmánházánál van egy olyan keresztút,hogy ott minden szekér megállt.Lem tudta a lovat senki se annyira ütni, hogy az meginduljon. Minden lő mintha le lett vőna cövekéivel Persze, a lakadalmas nép meghőkent. Ki sírt, ki visított,ki imádkozott. Vőt egy üdősebb kocsis. Azt mondta: - Vigyázni! Mer - azt mondja - egy pellanat múlva indulunk! Hát oszt felült mindenki. A lovakat nem kelletett a messzilátőig hajtani, az úgy jött mind, mint a táltos! Na, ez elmúlt. Az első gyerek megszületett a mamámnak. Vétak ott többen, a mamámnak a testvérjei is, minden. Mikor megszületett, egy fejér kutya az asztal alatt ült, mindig. Mán milcor a , erekágybul felkőtt a mama, amerre csak ment, mindenütt a nagy fejér kutya utána. Mondják a testvérek, a rokonok: - Ml van veled, Trézi? - Hát itt van ez a nagy fejér kutya! Fogdosták vőna, de nem látták, csak a mama látta mindenütt. Rendben van. Ez így vőt nyőo napig. Na oszt, akkor három ember beállított hozzá,hogy levágják a v*Hm£nnk a mejjit.De ezeket se látta senki,csak a mama! Ez is elmúlt« Akkor, úgy vagy két nap múlva, megérkezett egy cigányasszony. - Na ml van, Trézi Jányom? Sose látta. - Nézd, mama! Bajba vagy. tudok én mindent! A lakadal58.