Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

három-négy részbe is.Azt mondták,hogy na mostan ebbe a táblába, talán száz hódba,mindbe kukorica lesz;emebbe meg mindbe kaszás vetemén lesz!Ezt azér csinálták,dehát helyesen is csinálták, hogy amikor learattak, nem ugarolták fel még akkor a földet,hanem meghatták a jövőbeni évig legelőnek. Addig az ideig, míg a másik esztendőbe azt nem szántották megint fel tengeri alá» Akkor egy másik táblát hattak igy.Aztán vótak olyan helyek is, hogy egy évbe nem vetettek bele semmit se,amit ugarnak neveztek. Sok jószágot tartottak,juhokat, disznókat, teheneket. "Hogyan ment régen az aratás?" Ez egy kicsit nehéz dolog vót, mert akinek mán vót 3040 hód vetése, annak bizony gondolkodni kelletett, hogy más vidékekrUl híjon szegényembereket aratni« Jobban osztán a Felvidékrül jöttek, a tótok jöttek, osztán nem százával, de ezrével is. "A tirpák gazdák tudtak velük beszélni?" Hogyne, jól tudtak vélek beszélni! Köztilük három-négy ember, ilyen vállalkozók, előtte összeirkálták itt,hogy kinek hány ember kell. Az uradalmok is két-háromszáz embert igy hoztak, ügy, hogy azok itt keresték meg a kenyeret.Mikor learatták,minden családból itt maradt egy,amíg elgépeltek. A többi hazaszállingott. A termént a helyekbe hazaszállították, minden kifogás nélkül. Ezek a gazdák addig Ükét kosztolták és mindenféleképpen ellátták Ükét. "Volt olyan is, aki végleg ittmaradt?" Vót olyan is, a fijataljai, aki nem ment vissza, hanem ittmaradt. Ide nőstilt,vagy itt megszerette a helyzet

et.Például a Suták bácsi,azok is úgy maradtak itten.Hát azóta már ez nagy család! Megtanultak magyarul. /Beszélgetés Pózmán István 78 éves gazdálkodóval, 1967. IX. 26./ 57.