Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

Ha gonsodabban áttanulmányozzuk a Békés megyei,1753. évi összeírást, meg kell állapitanunk, hogy az nem teljes. Ez a jegyzék 1753-ban csak az elvándorolni 'késs

1 jobbágy- és zsellércsaládok nevét tartalmazza. Nem találjuk itt pl. magának Petrikovics Jánosnak, Reguli Sándornak, Wandlik Mártonnak, Markő Györgynek, az első főbírónak és még sok más szarvasi gazdának, zsellérnek nevét.Ezek minden bizonnyal csak az 1754. év során határozták el magukat a Nyíregyházára való átköltözésre. E hiányosság ellenére mégis fontos forrás a településtörténet és a migráció-kutatás szempontjából. A Károlyi Ferenc által kiadott pátenslevél hire különben igen gyorsan elterjedt az egész országban, de különösen a szlovákok lakta felső vármegyékben. A pátenslevél tartalmának terjesztésében a legfőbb érdeme Petrikovics Jánosnak van. Mint vásárjáró csizmadia ellátogatott Hontba, Nógrádba, Gömörbe. Ott főleg az evangélikus gyülekezetekben az istentisztelet végeztével felolvasta,vagy felolvastatta a Károlyi pátens szövegét. Ennek eredményeképpen még abban az évben /1754-ben/ igen sok szlovák család költözött le Nyíregyházára. Íz itteni megyék és földesurak is felfigyeltek az egyenként és családosán szökő rajokra. A Nyíregyháza irányába vonuló szlovák jobbágyok szökése ellen a Helytartó Tanácsnál, Gömör vármegye tiltakozott. 1754. márciusában .keltesett, körlevelében felhívta a szomszédos Torna megyét, hogy a "Gömör vármegyéből hiteles passzus nélkül szökő, és as ott lappangó vagy átvonuló kösteher viselő gömöri és kishont! jobbágygazdákat tartóztassák fel" s juttassák őket a gömöri vármegyei hatóság kerére. E tilalmak ellenére a felső szlovák megyékből való szökések tovább tartottak, sőt rövidesen átcsapott ez a láz a szomszédos ibauj megyére is. 137.