Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

határbeli szállásai, Széknek azonban nem egészen azonos a struktúrája. A tirpák bokortanyák eredet»funkció ós szerkezet tekintetében az erdőirtásokon keletkezett középszlovákiai "láz" -okra hasonlítanak leginkább. Nagyjában elmondhatjuk róla, hogy ez a Kárpátmedencében sokfelé ismert állattartó, teleltető és később állandóvá váló településforma a sajátos magyar-szlovák interetnikus kapcsolatok révén vált jellegzetes nyíregyházi településformává. Az etnokulturális sajátosságok egyikét alkotta a tirpák népviselet is. A századforduló első évtizedeiből még élénk emlékezetünkben élnek a tirpák gazdák jellegzetes, nemesposztóból szabott, fehér és fekete cifra-szürjei /siricá-i/

t gubái, valamint a nyíregyházi ködmönösszücsök által készített rövid ködmönei /kožuch/. Itt kell megemlíteni a kocsiban használt fehér és fekete, díszesen kivarrt bundákat, a férfiak széles, házivászonból vagy gyolcsból készített bő-gatyáit,az elmaradhatatlan kékfestős mintájú surcait, a vagyonosabb és rangosabb tirpák nemesgazdák bécsi kék posztóból varrott, fekete zsinóros ünneplő ruháit, a jellegzetes "Kossuth"-vagy "pandur"kalapot, 8 a szintén jellegzetes nyíregyházi ráncos vagy keményszárú csizmát. Még az első világháború éveiben a tirpák gazdasszonyok többsége télen csak nagykendőben járt,a fiatalabbak virággal kivarrott fekete atlasz- vagy káemir kendőben, cifraködmönben árulták s piacon termékeiket. As idősebbek sokszor ráncolt, sötétes, bő, fodros szoknyákban /gečela/ jártak. A szegényebbjén rendszerint bő-ujju fehér ingváll /oplecko/ fehérlett, fejükön kendő, lábukon könnyű kis női csizma - vagy ha lányról volt sző: cipellő /topánka/ feszített. 12o.