Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

A mai - legidősebb tirpák gazdák véleménye szerint a nyíregyházi tirpák gazdát vagy gazdasszonyt a viseletéről száz ember közül is meg lehetett ismerni. Ezek az adatok mind azt igazolják, hogy ezek a szemmel is látható etnokulturális 'jelek' mind hozzájárultak a tirpák népcsoport kialakulásához. E népcsoportra ugyancsak jellemző 8 gazda-szekér és a valamikor nagyon népszerű,kétkerekű féderes taliga. Ennek Nyíregyházán kétféle változatát is használták. A gazdák a gazda-taligákon közlekedtek, a városban lakó személyszállító taligások pedig fiáker-taligát használtak. Ezeket a jármüveket egészen a II. világháborúig általánosan használták. A személyszállító taligások foglalkozása is helyi specialitásnak volt mondható. Sajnos ma már hírmondójuk se maradt. E kétkerekű járművel szorosan összefüggött a nyíregyházi tirpák gazdák lőtartása is. Ma már csak kevesen tudják, hogy a nyíregyházi huszárezred /s magának a huszárlaktanya/ elhelyezésének a kérdése egyik legfőbb indoka az itteni gazdák hírneves lőtartásával függött öszsze. A bokort&ftgákon még élnek idősebb tirpák gazdák, akik határozottan állítják, hogy a gazdálkodásuk során a legfőbb jövedelmet a katonaságnak nevelt és azoknak eladott lovakból teremtették elő. A jó tirpák lovaknak nemcsák Tiszántúlon, de az idegen, sokszor külföldi lószakértők előtt is megvolt a jő hírneve. A századforduló éveiben - elvétve a világháború utáni években is, a legjobb tirpák lovakat külföldi /legtöbbször zsidó kereskedők/, Olasz- és Oroszországba, Ausztriába szállították. Szívesen látogatták a nyíregyházi vásárokat, a lőpiaeot az Eperjes- környéki sárosi földbirtokosok és fuvarosgazdák. Sokszor ellátogattak az itteni vásárba lengyelor121.