Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

szükség./ Tanulságos,hogy a telepesek folyamodványait maguk a latinul tüdő ispánok,gazdatisztek fogalmazták. /Pl. Dióssy, Szaplonezay/. A kérelmeket pártfogőlag továbbították a megye vagy a Helytartótanács képviselőihez. A Károlyi-birtok ispánjai sokszor keresztkomaságba kertllnek, /sokszor össze is házasodnak/ a békési származású, rangosabb és vagyonosabb gazdák leazármazottaival. /Pl. a Zrak-Pápai lányt egy nemes Dióssy veszi el feleségül./ Hézetllnk szerint a nyíregyházi jobbágy-gazdák etnikai öntudatának kifejlesztéséhez a telepítés idején néhány - ma már az ismeretlenség homályába burkolt személy is tevékenyen hozzájárult. Ezek körül első helyen kell megemlíteni a feudális, uralkodó osztályhoz tartozó Károlyi Ferencet, ennek korai halála után a "sremihályi grófot" - Dessewffy Sámuelt, akikről még a múlt század második felében is sokat beszéltek az öreg, városban lakó tirpák gazdák. Keveset tudunk a telepítés szervezőjéről, Petrikovics Jánosról. A krónika őt is nemesi származásúnak tudja, azonban a nyíregyházi nemesek nem igen tartották evidenciában. Szarvasról jött át Nyíregyházára, családja azonban szintén nógrádi eredetű volt. A hagyomány ugy tudja, hogy fiatalabb korában Osgyánban kijárt néhány latin iskolát is.Tanulmányait nem tudta befejezni s ezért tanulta ki a csizmadia mesterséget. Világlátott, vásárba járó embernek ismerték, sokat járt Csabára, ott jő barátságban volt Reguli Sándor tanítóval és Vandlík Karton evangelikus lelkésszel.Amikor az áttelepUlésre került sor, rábeszélt« csabai barátait, hogy tartsanak vele. Népszerű embernek tartották. Mint csizmadia sokmindenhez értett, Nyíregyházán sajátmaga építette fel takaros,nádfedelü házát, ügyes kertész la volt, ismerte a kerti és a vadvirágokat. Károlyi Ferenc sokszor magához hivatta Nagykároly116.