Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Kücsán József:A nyírlugosi udvar gazdasági épületei

ilyen kevés tengerije volt, nem is tudta a góréépités költségeit fedezni./ A verem. A tárolós körülményeire kevésbé érzékeny,amugy is földben fejlődő termények tárolására szolgált a telek északi széltől és víztől védett részén álló verem, krumpllarerem, ritkán Blrverem. A vermek készítésének első fázisa a 250-300 cm hosszú, 150-180 cm széles, 60-140 cm mély gödör kiásása, laza talajon a fal biztosítása. A verem alapváza az ollóágasos megoldással készül. Van rá példa, hogy bizonyos esetekben az ollóágas szerepét egy ferdén leásott ágas veszi át és a belehelyezett gerincgerendát egy - a másik oldalon hasonló szögben leásott - karó stabilizálja. Egyes egyszerű vermeknél az ágas ezerepét a bejárat szemöldökfája veszi át, tartva a gerincgerendát. A vázszerkezet elkészítése után a tetőt lefedik, tüskés ágakkal vagy venyigével beborítják a földistállóhoz hasonlóan, azonos meggondolásból. Nem volt minden vermen sjtó, gyakran egy vastag, néhányszor erősen átkötött szalmakéve helyettesítette, amit szorosan a bejárati nyilasba tömtek, néha még körbe is támogatták más szalmakévékkel. Ha a verem mélyebb volt 80-90 centiméternél,egy dorongféból készült létrát használtak le- és feljárásra. Ezekben a vermekben burgonyát ós répát tároltak, a vermet minden ősszel kijavították,homlokzatát bemeszelték, tetejét újra leföldelték. A terményeket legkésőbb novemberben, a fagyok beállta előtt helyezték el a veremben, ügyelni kellett arra, hogy a verembe kerülő gumókon ne legyen sok föld, ne legyenek nedvesek, nehogy megrothadjanak.A verem száját téli időben igyekeztek minél ritkábban kinyitni, ezért a kamrában mindig tartottak egy-két