Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)
3. Csiszár Sarolta: Gergelyiugornya fejlődése a felszabadulás után
zépső része épüljön be elsősorban. Ez nem történt meg. Egy nagyobb közművesítés idején végtelen kára lesz a falunak. Az utolsó lesz a beregi falvak közül, ami kor a falu és a város közti különbségek az élet menetében,a különböző szolgáltatásokkal ellátottságban teljesen elsimulhatnak. Természetesen ezt a korszakot, annak intézkedéseit is csak ugy mérhetjük helyesen, ha figyelembe vesszük az akkori emberek helyzetét és felfogását. A kisebb ellenállást keresték, túlságosan erős volt még a hagyomány. A földosztás idején még arra se kerülhetett sor, hogy a gergelyiugornyaiaknak a vámosatyai határban levő vásárolt földjét kicseréljék olyan tartalék földdel, amely a barabási állami gazdaság birtokába került, amely a gergelyiugornyai határban volt s amely könnyebben hozzáférhető volt a falu számára. Ilyen cserére csak a Tsz tagositások után kerülhetett sor. Ekkor egy 100 holdat meghaladó táblát kicseréltek. Ugornyán a régi, 1860-ban szerzett telekhelyek egyenként 1200 ölesek voltak. Sokat haicoltak azért, hogy ekkora területet vásárolhassanak meg a Lónyai uradalomtól. A falu akkori áttelepülését igy a földszerzés szolgálatába is állították és a Lónyaiak a fentebb már emiitett ok, a falunak a nagybirtokhoz kötése miatt hozzá is járultak ehhez. Később a falunak sem volt haszna ezekből a nagy területű telekhelyekből. Ezek utcafrontja csak a szükséges szélességű volt. A kertek nyúltak le nagyon hosszan. Később a szaporodással, a telekhely megosztásokkal ezeket hosszában vágta ketté a család, igy az épitkezést nagyon nehezitő nadrágszíj telekké változtak. 1960-ban ,még nagyon eleven volt a jobbágy belsőségek 1200 négyzetölre kiegészítésének az emléke is. Most a telekhely osztás során egyformán 400 négyzetö-