Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

105. Tér.i ki paraszt,. .jön az úr!; ma már tréfásan mondják; eredete valószínűleg a jobbágyvilágba nyílik vissza, mikor a sáros, rossz út némileg járható közepéről a jobbágyszekérnek le kellett térnie, ha a földesúr kocsija közeledett. Szegénység 106. Van minden, mint Hadán, semmi sincs, mint Lóunyáni;m

a már tréfából mondják, de történeti háttere van. A Tiszaszabályozása előtt a lónyai földek nagy részét Víz borította, a lónyaiak Nyirmadára jártak részért aratni, kapálni, itthon nem termett semmi. Sok beszéd

; szegénység; beszél, nem keres. 107. Üres kamrának bolond a gazdasszonya; bolond, mert nem igyekezett gyűjteni a családjának. 108. Ki keveset főüz,hamar megeszi; akinek kevese van, ha mar megmunkálja. 109. Szalmakalap a fejembe, nem fázik a lábom!: gyermek mondja, de szállóige, lett belőle; cifra-nyomorúság. 110. Ojan a portája,mint a kótaji puszta: üres /porta: beépített, lakott telek/ 111. Hiába, hiába, ha nincs a láda fiába! tréfás sóhaj. 112. Hun kerek,hun talap: a sors forgandó: egyszer jó, máskor rossz. 113. Gond nem játék! 114. Feltették a fejére a kontyot,alája hejezték a gondot: mikor a leeresztett hajú menyasszonyt éjfélkor felkontyolják

.akkor így sóhajtanak fel az asszonyok.Az aszszonynak több a gondja, mint a lánynak. H5. Az egyiknek ihivi, a másiknak jahaj!; egyiknek jó sora van,vagy öröm éri, a másik ugyanakkor szűkölködik, vagy gyászol.