Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

Kis pacsirta búsul a szárnya után, Én meg búsulok a szeretőm utáni Egy másik szép lónyai népdal így emlegeti: Sírnak-rínak a mezei pacsirták, De még jobban a szomorú jó anyák; Szomorú édesanyák, ne sírjatok: Megvigasztal a hazatérő fiatok! Rokonát,a búbos pacsirtát kontyos pacsirtá

nak hívják. A mezőn élő barázdabillegetőt is ismerik,úgyszintén a foglyot is, de nem foglalkoznak vele. A kis fürj aratás táján így szól az emberhez:"Bocskoross! Bocskoross!" ^ert az aratók bocskorban járnak a tarló miatt. A vetésben fut egy kis madár és hangosan kiáltja:"

Két kés! Két kés

!" Párja távolabbról felel: "

Három nyárs !" - ïievét nem tudják ennek a madárnak,sem a külsejét leírni. Egyesek kétkés-madárn

ak nevezik. Valószínűleg haris

. Kevesen ismerik a citromsármányt

.mely télen át csapatokban szedegeti a gyommagvakat. Sármányn

ak nevezik. Az egerésző ölyv neve veréb-öjü

. mert a verebet is megöli. Ezen a néven foglalnak össze minden hasonló nagyságú ragadozó madarat, a vércse kivételével. A sasok közül csak az itteni síksági fajt ismerik, az erdőben fészkelő réti sas

t. Nyáj mellett őrködő pásztorember költhette ezt a nótát róla: Kutágasra szálott a sas, Engem babám ne csalogass! 129.