Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

Csalogatott engem más is, Háládnál szebb virágszál is! /A szóban forgó sas valószínűleg a gulyakut ágasára szállt, mert a falusi udvarokra nem szokott bejönni/. Ismerik a legelőn szedegető büdi bankát is. Az erdőn és a Tisza parti fizesb

en a legfigyelemreméltóbb madár a fülemile

. A nép ismeri, de nem becsüli eléggé.A hazatérő aratók nótájában szerepel. Felszabadult már a búzatalló, Jaj de szépen szól a sárgarigó! De még szebben szól a fülemüle; Szép a babám, hogy váljak meg tülle? Erdőben él a figemadár /függő cinege/ is. Fészkét leszedik,ha hozzáférnék, mert a tehén megdagadt tögyét szokták vele megfüstölni. - Egy nagyon régi nóta - még talán kuruc időkből való - említi: Szól a figemadár, Mindjárt megvirrad már, Fordulj hozzám rózsám, Ha szeretsz igazán! Erdőn él,de a falu kertjeiben is ellátogat a tündéié vé ny nevü madár /ritkán fordul elő; leírása után a kecskefejőre lehet gondolni/.A lónyai nép a fürge mozgású emberre mondja w

FriSB,mint a tündelevény!" Este szálldos az utcán, a gyerekek kalapjukkal ütik le. Az erdőn, kertben élő kis ökörszemr

ől érdekes történetet tudnak: Egyszer a madarak azon versengtek, hogy ki