Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

a mintáját. Most újra kezdik a viasszal való hímezést, de új mintákkal, amiket az asszonyok pillanatnyi tetszésük szerint írnak a tojásra. A festéket boltba veszik. A lányoknak nagyon sok hímesre van szükségük, mert a régi mondás szerint;

W

A húsvéti bálba a hímes táncol

!"Azaz; csak az a legény táncoltatja meg a leányt a másodnapi bálban, aki hímest kapott tőle. Ezért a lányok a velük egykorú vagy kevéssel idősebb legények közül többnek adnak tojást,akiket Ismernek. Aki valakitől tojást vár ée nem kap, nagyon megsértődik. A felnőtt legényeknek egy pár hímes jár, a kisfiúknak, sejemlegényékn

ek egy, esetleg kettő. A kisfiúk és az iskoláskorú selyemlegények maguk mennek el a kislányokhoz a hímesért, még a karonülő kislányokat is meglocsolják a kicsi fiúcskák és himest kérnek, tojást szednek

. A rózsavizet boltban veszik, a kicsiknek édesanyjuk, testvérük veszi. A kisebb fiúcskák tojásszedő vers

ikéket mondanak; Én kis morzsa, gyenge rózsa, Még nem jártam iskolába, Mégis tudom azt a rigmust: Ma támadt fel az Ur Jézus I Vagy pedig: Az erdőbe* csörög a szarka, A hímes mind tarka, Lányok festik tarkára Kis legények számára.' Régen a felnőtt legények Is eljártak a lányos házakhoz rózsavízzel locsolni

, hímest kérni. Kb. az első világ-