Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

háború után, a 20-as években jött divatba, hogy a felnőtt fiuknak, kb. 15-16 évtől felfelé a lányok hordják el a hímes t , ünnep második napján. Kosárkába teszik, vagy tiszta kendőcskébe kötik az összes himest, elindulnak reggel és minden jó ismerősük házát felkeresik. A legények illatos vizzel megöntözik a tojásvivő lányt, a háziasszony pedig kaláccsal, süteménnyel kinálja őket. /A kisfiúkat is megkínálják a lányos házaknál az édesanyák./ Húsvétkor egy lány sem maradhat meglocsolatlanul, különben bőrbetegséget kapna. A locsolást a lány megköszöni. A rózsavízzel nem öntöznek nagyon, az igazi nagy öntözködést ünnep utánra.

locsolókeddre hagyják, mikor már nincsenek ünneplő ruhába. A viaelóü ruháért nem nagy kár. Locsolókedden a lányok otthon maradnak,nem mernek kimenni az utcára,mert a legények kapuk, keritések mögül ve- dérrel

, bádoggal lesik őket. Akit elkapnak, irgalmatlanul leöntik, mehet haza átöltözni. Hagy visongás van ilyenkor, de nem haragusznak a lányok. Megtörténik, hogy 3-4-szer is átöltözik valaki egy nap, különösen, ha valamelyik legényről megfeledkezett, mikor a himest hordt?. De a lányok sem maradnak adósok, az őket meglocsoló legénynek kamatostul visszaadják a kölcsönt: "

Ki, mit keres.megtanálja

!" Ők is lesik a legényeket, egymás pedig figyelmeztetik a fenyegető veszedelemre. E sorok irója a 20-as évek végén tanuja volt annak, hogy az uradalmi majorban a legények az itató vályúba fektették a lányokat és vederrel húzták rájuk a vizet. Ez az egészségre oly veszedelmes szokás azóta kiment a divatból. - Locsolókedd délutánján már locsolkodik az egész falu: férfi, nő, utcán is. Még az arra haladó 1degennek is jut a vízből. Senki sem mer ilyenkor a karóu alatt

, azaz a palánkok mentén menni. Április elsején a családtagok, jó ismerősök igyekez-