Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben
Ennyi minden mellé még két asztal is be kellett férjen a kamrába:egy kecskelábú asztal ée egy húsvágó asztal, -Nyáron az üres befőttesüvegek pihentek rajta, illetve korsók /csecses, fonott/ várták a használatot. Á szin már nem lehetett ilyen zsúfolt, mint a kamra. A kamra raktározásra, a szin munkára készült. Itt volt a kecskeláb favágáshoz , a tönkő , amin fát vágtak, daráló többfajta is, daráló a szemestermények darálásához, "kudaráló" egyre kevesebb helyen. Itt voltak a szánagyüj testiez alkalmas fagereblyék is, hiszen nem rozsdásodtak, nem kellett félteni az időjárás viszontagságaitól azokat.Volt itt mosószék ,a mosószékhez sulyok , ve esze kosarak , kótica , azaz egy olyan fából készült .eszköz,amit abroncs vett körül, nyele volt. Ezzel segítették a fejszét beverni a fába. Itt volt a szekér is. A szint két részre osztották ugyanis. Egyik részében kellett elférni az előbb felsorolt eszközöknek és a vágott fának, a másik részében a szekért nek,s ha csűr nem volt, az ekének, talyigának, boronának. Ilyenkor egy kótics-ot készítettek rudvágre, tehát nem hasításra, annak a végére vaskarikákat rögzítettek, igy együtt elnevezték kabolának. Erre támasztották az ekét. Később röviden támasztó /eketámasztó/ lett a neve. A szekér főrészeit is betéve tudta mindenki: rudszárnys, ácstok , sémely , zápok , nyatószárnya , nyutó , vánkos , körfa * Kisebb részek: hámfatartó , hámfák , rud, első felhécek, hátsó felhécek , fürgettyü , juh , amit a tengelyhez erősítettek /fából volt/ és amivel odaerősítették,azt nevezték astokvasnak aljdeszka, ódaldeszkák trágya és homokhordáshoz, és az összefogólánc. Kiegészítő részek: saroglyák a saroglyaláncokkal. Kas vesszőből fonva ünnepi alkalmakra, vagy vendégségbe menet, félkas ugyancsak, vesszőből, ha tököt hordtak a 91.
