Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

BALOGH LÁSZLÓ: Bevezetgs A Tieza felső vidéke, a Szamoshát és Erdőhát híres szilvatermő helyek voltak régen. A szilva népies földolgozása, különösen lekvárrá főzése,mindig bírt az itt lakók körében olyjan-^eLentőseggel,mint például a kenöerir.unka. A népies lekvárfőzéshez fvíződő szokások, hagyományok néprajzi és népnyelvi értéke is vetekszik a dörzsölő4v 1 vagy a fonóéval. Kutstáea,ismertetése és rendszerező öszszefoglalása így nem haszontalan fáradozás. Hasznossága mellett az is időszerűvé teszi a szilva termesztésével és földolgozásával kapcsolatos adatok összegyűjtését ér földolgozását* hogy ez a népies foglalkozási ág is, mint sok hasonló, lassan a múlté lesz. Kár az egyéni gazdálkodás utolsó évtizedeiben is, - a húszas évek elejétől - kezdték belátni a falusi gazdák, hogy a szilvatermcsztés elavult, rosszul jövedelmező gyümölcstermesztési ág. A szövetkezeti gazdálkodás korában ez a fölismerés tudatossá és általánossá vélt. Ennek eredményeképpen o szilvát fokozatosan fölváltja a jövedelmezőbb alma. Hogy a szilvafák tervszerű kiirtása milyen mértékű, arra elé" idázner a-.panyolai út menti, 1945 után telepített ezilvafák sorsát. Ezeken a beltelkeken mire termő lett s szilváié, szinte teljesen kiirtották^hogy helyébe almát :

;lí-ee,Fenek. így a .lekvárfezés ,nem sok idő múlva csupán emlékként fog élni a nép körében. Szamosszeg, honnan a szilvatermesztés és lekvárfezés anyagát gyűjtöttem, a föntebb jelzett tájegységnek az é-